Pedagógusnap 2017

Mire emlékeznek a diákok a tanárokról leginkább?

“Kedves Tanár kollégám! Láttam, ahogy elrohantál mellettem a menzán. Siettél. Rohantál, hogy be tudj kapni valamit mielőtt újra becsöngetnek és megrohamoznak a gyerekek. Láttam, hogy feszültség volt a szemedben. Apró ráncok a homlokodon. Megkérdeztem, milyen volt a napod, és sóhajtottál.

’Ó, jó’- válaszoltad.

De tudtam, hogy minden volt, csak nem jó. Láttam, ahogy emészteni kezd a stressz. Láttam, ahogy nő a feszültség benned. Rád néztem és úgy döntöttem, megállítalak itt és most. Hogy megkérdezzem, valójában hogy mennek a dolgok. Talán azért állítottalak meg abban a percben, mert magamat láttam meg?

Elmondtad nekem, milyen elfoglalt vagy és milyen sok dolgod van. Milyen kevés az időd, hogy mindent megcsinálj. Figyelmesen hallgattalak, majd ezt mondtam: Emlékezz arra, hogy a nap végén nem az óravázlatról szól a dolog. Nem azokról a különleges dolgokról, amiket csinálunk- a kreatív alkotásokról, a történetekről, amiket olvasunk, a papírokról, amiket lelaminálunk. Nem. Nem ezekről szól. Nem ezek számítanak leginkább.

Ahogy a gondterhelt arcodra néztem, azt mondtam, ami számít az az, hogy ott vagy a gyerekeknek. Mert a nap végén a legtöbb gyerek nem a fantasztikus óravázlatokra fog emlékezni. Vagy hogy milyen egyenesen álltak a padok a termedben és milyen tiszták voltak.

Nem is az elképesztő dekorációra.

RÁD fognak emlékezni.

A kedvességedre. Az együttérzésedre. A törődésedre. Emlékezni fognak arra, hogy szakítottál időt, hogy meghallgasd őket. Hogy megálltál és megkérdezted őket, hogy vannak. Hogy VALÓJÁBAN hogy vannak. Azokra a személyes történetekre fognak emlékezni, melyeket elmeséltél magadról: a házadról, a házi állatokról, a gyerekeidről. Emlékezni fognak a nevetésedre. Emlékezni fognak arra, hogy ültél és beszélgettél velük, míg ők az ebédjüket ették.

Mert a nap végén, ami igazán számít, az TE vagy. Ami igazán számít ezeknek a gyerekeknek az az, hogy amíg ott ülnek egész nap a gyakran kényelmetlenül kicsi padokban, TE ott vagy.

Te vagy a különbség az életükben.

Amikor rád néztem, láttam a könnyeket a szemedben, az érzelmeket felszínre törni, és finoman megkértelek, hogy ne akard ennyire görcsösen megpróbálni- emlékeztettelek, hogy a feszültséget részben a saját elvárásaid okozzák. Mert mi, akiket tényleg érdekel a munkánk, sokkal kritikusabbak vagyunk magunkkal szemben, mint a diákjaink. Mert nekünk sokszor önnön magunk a legnagyobb ellenségünk. Magunkat hibáztatjuk a triviális hibákért is. Azt mondjuk magunknak, hogy nem elég, amit csinálunk. Másokhoz hasonlítjuk magunkat. A lelkünket is kidolgozzuk azért, hogy tökéletes óratervet alkossunk. A legmotiválóbb feladatokat, a legjobb előadást, a legszebb dekorációt.

Mert azt szeretnénk, hogy a diákjaink tudják, hogy mi vagyunk a legjobbak abban, amit csinálunk és hisszük, hogy ezt a tökéletességet csak a folyamatos munkával tudjuk elérni. De gyakran elfelejtjük, hogy a tökéletesség sokszor abban rejlik, hogy ott vagyunk.

Légy elérhető a diákok számára.

Légy kedves.

Légy együtt érző.

Légy figyelmes.

Légy önmagad.

Mert azok a diákok, akik a legjobban dicsérték a tanárokat, azért tették, mert ezek a tanárok törődtek velük.

A diákok látják a lényeget. Míg a látványos dolgok lekötik őket egy időre, az állandó törődés az, ami hozzánk köti őket. A kapcsolatok, melyeket kiépítünk velük. Az idő, amit rájuk áldozunk. Amikor megállunk és érdeklődve meghallgatjuk őket. Amikor a tanulás szeretetét megosztjuk velük. Az élet szeretetét. És legfontosabban, az emberek szeretetét.

És amíg folyamatosan a szakmánkban szeretnénk elérni a tökéletességet, és egyre nagyobb fölsőbb szintekről a nyomás, nem szabad elfelejtünk, a diákokért és önmagunkért, hogy az emberi kapcsolat az, ami igazán számít.

TE vagy az, aki igazán számít: a tanáruk.

Menj vissza az osztályodba, és nézd meg őket. Láss túl a viselkedésükön, a problémákon, akármennyire is sürgetőek. Nézz túl az íróasztalon levő papírkupacon, az olvasatlan emailek során. Nézz. És látni fogod, ott van benned. A képesség, hogy nyomot hagyj. Az esély, hogy megváltoztasd egy gyerek életét. És ezt most megteheted.

Pont ott ahol vagy, ahogy vagy.

Mert te vagy most minden, amire ma szükségük van. Hogy ki leszel holnap, sokban múlik azon, hogy ki vagy mi akarsz lenni ma.

Benned van, tudom.”

Szerző: Lori Grad, óvodapedagógus, Kanada

http://moderniskola.hu/2015/01/mire-emlekeznek-a-diakok-a-tanarokrol-leginkabb/