Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

1925. március

Költészet napja – Versünnep

József Attila 1905. április 11-én született, születésnapja 1964 óta tisztelgés a magyar líra előtt. A jeles naphoz kapcsolódva hagyományosan szavalóversenyek, író-olvasó találkozók és könyvbemutatók sora kerül megrendezésre. A vers az a műfaj, amivel a legkorábban találkozunk: édesanyánk altatót dúdol nekünk, az óvodában mondókákat, nyelvtörőket ismételgetünk, az iskolákban pedig évről-évre megismerjük a magyar és a világirodalom legszebb lírikus alkotásait. A versekben minden emberi érzés megtalálható: öröm, bánat, magány, gyász, barátság, szerelem, hűség és hűtlenség, hazaszeretet és istenhit. A líra fokozza jókedvünket, és enyhíti fájdalmunkat, társ és vigasz. Most, ebben a jelenlegi visszavonultságban, különösen igaz, hogy egy jó vers társaságában jobban múlik az idő, könnyebben telnek a napok és az órák. Idézze fel tehát mindenki legkedvesebb költeményét, legalább annak néhány sorát, hiszen annyi irodalom óra után hatalmas a választék!

Az idén a Költészet napja egybeesett Nagyszombattal: várva a Feltámadásra erőt meríthettünk nagy költőink istenkereséséből, ahogy tette ezt Ady Endre is:

” Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.”

És hogy mi is a költészet? Arra szintén ő felelt a legtisztábban:

” S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,
Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni.”

Olvassuk és mondjuk is a gyönyörű írásokat, és természetesen: ne csak a költészet napján.

Buczkó Ágnes