HATÁRTALANUL! – 2016.04.08.

Harmadik, egyben utolsó HATÁRTALANUL! témanapunk célja a projekt lezárása volt. Befejeztük a falrajzot, véglegesítettük a kiállítás formáját. Öt kategóriában, összesen 39 elismerést osztottunk ki. Ennek, a kevésnek egyáltalán nem mondható mennyiségű oklevélnek az elkészítését Seres István kollégámnak és az intézmény titkárságának köszönhettük.  Fémipari tanműhelyünkben saját kezűleg készítettek a vendégek ajándékba: bádogsípot, fémrózsát, ördöglakatot. A projektben résztvevő tanulók játékos vetélkedő formájában tettek bizonyságot arról a kulturális ismeretanyagról, amit az összesen hat nap alatt sajátíthattak el. A Rátonyiné Kovács Anita által összeállított átfogó tudásteszt helytörténeti ismeretek mellett, híres személyiségekhez fűződő adatokat is tartalmazott. Illés Barbara és jómagam egy három napos együttműködő munka eredményeként valamivel több, mint 120 fotóból és a hozzájuk tartozó képfelirattal kiegészült kiállítást nyújtottunk át a nagyérdemű közönségnek, azaz a projektben részt vevő diákoknak, tanároknak. A fotókiállítás megnyitóján a pályázó intézményvezetés és a háttérmunkát folyamatosan segítő tanári kar mellett, vendégünk volt Rostás János, a Mátészalkai Szakképzési Centrum főigazgatója. Vendéglátós szakoktatóink, Kaplanyi Anett és Szakács Pál a vendégfogadást és a kiállítás megnyitóját kísérő állófogadáson is kitettek magukért, hiszen az intézményük egyik fő profilját fémjelző pincér szakma tanárai szépen terített asztalokkal örvendeztették meg a vendégeket.  A tárlatvezetést segítő tanulóink ezúton hívják meg a városlakókat a kiállítás megtekintésére, melynek helyszíne a Kállay Rudolf Szakiskola aulája.

Reflexió: Az idő előrehaladtával a gondtalan gyermekmosolyok rezdületlen félelemmé váltak. Az egymástól való elszakadás félelmévé, amely lassan áthatotta a felnőttek racionális, a feladatokra koncentráló tudatát is. Ekkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy a projektből barátság lett, két ország magyar fiataljait összekötő kapocs.

Pótorné Sőrés Ágnes
közism. mk.vez.